A csakrák és az aura

1. rész

 Az aura egy energiaburok, mely minden létezőt körülvesz egyénenként és kollektív szinten egyaránt. (Ahogy az emberi test tartalmaz önálló létezőket (pl. sejteket), úgy az ember is része egy nagyobb szervezetnek (nevezhetjük például istennek). Az egyes sejtek személyes aurája az ember aurájában található, tehát egyéni és kollektív szinten is részesei egy energiarendszernek.)
Az aurát az anyagi test és az azt körülvevő energiatestek együttesen alkotják. Egyes rétegeit tradíciónként más és más elnevezéssel illetik, és többféleképpen bontják.

 0. Az aura legbelső rétege az anyagi vagy fizikai test

1. Az ezt követő az étertest

2. Az asztráltest

3. A mentáltest

4. A legkülső a kozmikus vagy isteni test

Más felosztás szerint:

0. anyagi test

1. étertest

2. asztráltest

3. mentáltest

4. felső asztráltest

5. felső mentáltest

6. mennyei test

7. kozmikus vagy spirituális test

Az aura érzékelése

Az aura érzékeléséhez, elsődlegesen az étertest megpillantásához nyugodt, feszültségektől mentes állapot és kezdetben félhomály és egy másik személy szükségeltetik.
Kérd meg a segítődet, hogy álljon egy egyszínű fal elé (lehetőleg egyszínű ruhában, hogy a minták és a színek ne vonják el a figyelmedet), tőled kb. 2-3 méterre. Úgy nézz rá, mintha egy mögötte kb. 1 méterre lévő pontot fixálnál, miközben őt (is) látod.
Az aura a legerősebben a fej körül és a vállaknál, vagy a kezeknél, elsősorban a tenyércsakránál érzékelhető a legerősebben. Érdemes először ezeket a területeket figyelni. Pár másodperc elteltével körvonalazódik egy felhőszerű derengés, az étertest.
Ez könnyedén látható a fizikai látás segítségével, ám a továbbiakkal kicsit nehezebb a helyzet. Lehet, hogy felfigyeltél már arra, hogy bizonyos emberek mellett jól vagy rosszul érzed magad, függetlenül attól, hogy akár komolyabban megnézted vagy ismerted volna korábban. Belekerülve az illető aurájába, ’megláttad’ az asztrális és mentális rétegeit, amikre ösztönösen reagáltál, feltöltődtél, esetleg lemerültél tőle.
Idős, beteg emberek mellett érezhetted azt is, hogy zsibbadni kezdenek a kezeid, esetleg a tenyeredben vagy az ujjjaidban melegséget tapasztaltál. Ahogy a legyengült aura találkozik egy erős, feltötlődött szervezettel, automatikusan rákapcsolódik, még akkor is, ha annyira ’lyukas’, hogy képtelen a hosszabb távú feltöltődésre.

A látás tehát ezen a síkon már kezd egyenértékű lenni az érzéssel, hiszen az asztrális rétegről van szó. Ahogy egyre feljebb haladunk, úgy olvadnak össze az egyes érzékszervek. Már nem látás, nem érzés, nem logika, hanem tudás. És mégis mindezek összessége.
Az asztráltest érzékelése csukott szemmel is történhet, bár az sem szokott zavaró lenni, ha nyitva van. Érdemes akkor gyakorolni, amikor már adott egy helyzet, egy pozitív vagy negatív érzés valakivel kapcsolatban, akinek az aurájával érintkezik az energiarendszered.

Amikor az érzés felmerül, tudatosítsd, igyekezz meghatározni a milyenségét, az irányultságát. Azt, hogy Te indítottad-e el a sugarat, azaz ítélkeztél a látottak alapján, vagy csak fogadtad a beérkező információkat.
A további rétegek érzékelése már sok gyakorlást, tapasztalatot és önismeretet igényel, hiszen amit önmagadban nem ismersz kellőképpen, azt másban sem tudod még megtalálni és értelmezni.
A mentális réteg megfigyelése a legegyszerűbben akkor történhet, amikor egy előadót figyelsz, aki éppen koncentrál, miközben erősen sugározza is ki az információt, amit át akar adni a hallgatóságnak.
A kozmikus réteg megtapasztalásához azonban már szükséges a ’magasabbrendű’ mágia ismerete. A tudatosított egységélmény, a ’Minden’ megértése csak az egyik pólusa ennek a rétegnek. A másik a ’Semmi’ befogadása, az ’Én’ olyan mértékű összehúzódása és kiterjesztése, amihez eljutni csak az alsóbb síkok megismerése után lehetséges.

Az energia érzékelése a saját testen belül

Figyelj a légzésedre, és ezáltal az energia ki- és beáramlására. Próbáld meg elérni a Gyökércsakrát, majd áramoltatva juttasd fel a Koronacsakráig, mintha a Gyökércsakrán keresztül a földből szívnád be, és a Koronacsakrán keresztül az égbe fújnád ki a levegőt. (Hasonló gyakorlat, mint a Kundalini, a Gyökércsakrában összetekeredve ’alvó’ kígyó felébresztése.)
Amikor ez már megy, fordítsd egymás felé a két tenyeredet. Figyelj a közöttük létrejövő vonzásra illetve taszításra. Közelítsd egymás felé a kezeidet, figyeld meg, hogyan változik, sűrűsödik a közöttük lévő energia.

Amennyiben nem érzed kellőképpen, dörzsöld össze a két tenyered, vagy nyújtsd ki a karod, tenyérrel lefelé, majd párszor szorítsd ökölbe a kezeidet. A vér áramlása aktivizálja a magasabb síkú energiák áramlását is.
Ezután folytasd a gyakorlatot. Tedd egymás mellé a két kezed, tenyérrel felfelé. Gondolatban sűrítsd össze az energiát bennük egy gömbbé, és figyeld meg, milyen változást érzékelsz.
Fizikai mozgással is jelezve dobd fel ezt az energiagömböt egy kicsit, mintha labda lenne, várd meg, hogy visszaessen. A gyakorlat közben figyelj a változásokra, a gömb súlyára, méretére, sűrűségére, a feldobás előtti és a visszaesés utáni állapotára.
Amikor ez már megy, aktivizáld az energiát a jobb (aktív) kezedben. Indítsd el a testeden belül, folyamatos koncentrációval tartsd fent, hogy ne szóródjon szét, majd vidd át a bal kezedbe. Amikor sikerült, indítsd el innen is, és szintén a testeden belül juttasd el a bal lábadba, végül a jobb lábadba.

Egy kicsit bonyolultabb verziója a gyakorlatnak, amikor a jobb kézből a bal lábba, majd onnan a jobb lábba, végül a bal kézbe küldöd az energiát. Amikor megvan, vidd fel az energiát a fejedbe, majd told le a Gyökércsakráig.
A következő alkalommal kezdd a bal lábnál, vidd fel a jobb kézbe, onnan a bal kézbe, le a jobb lábba. Amikor már ez is sikerül, koncentráld össze a Gyökércsakrában, azután told fel a fejbe.  

                                           (forrás: alienangels.hu)