A t�nd�k b�cs�ja

Embergyermek, aludj sz�pen, kezd�dik egy �j vil�g,
Az erdeinkben kialudt f�ny, �lmaidban �l tov�bb.
Embergyermek, ne riadj fel, mi most csendben elmegy�nk,
N�lk�l�nk kell feln�n�d, de mindig tudd, eml�kez�nk.

Embergyermek, aludj csendben, ez is csak egy �jszaka,
Amit a s�t�tben hallasz, csak a szell� halk szava,
Nem l�mp�st l�tsz, a f�k k�z�tt csak egy f�nybog�r suhan,
Nem lehet ez hull�mver�s, hisz a tenger, messze van.

Embergyermek, aludj tov�bb, aludj am�g tart az �j,
Feh�r haj�t �lmodj, amely Nyugat fel� �tra k�l
�lmodj aranyl� nagy f�kat, miket egy n�p itthagyott,
�lmodj harcot, �lmodj t�ncot �s egy messzi csillagot.

Embergyermek, aludj m�lyen, �lmod legyen csodasz�p,
Reggel mikor fel�bredsz m�r, nem fogsz l�tni semmit m�g
V�rnod kell �s fel kell n�n�d, nem maradhatsz kisgyerek
Egyszer majd, az erd�t j�rva r�j�ssz: nem vagyunk veled.

 /Zalka Csenge/